Általában tudom kezelni a mindennapi helyzeteket... általában. Ráadásul olyankor mindig reménykedőbb vagyok, mikor tiszta lappal kezdhetek. Azt hittem számomra ez az egyetem lesz. Egy egyszerűbb, pletyka mentesebb, nyugodtabb időszak. Természetesen tévedtem, mint oly sokszor, de ezúttal a legnagyobbat. Elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor már túl sok féle érzelem keveredik bennem, az elfojtott kétségbeeséstől kezdve az odaadó hűségen keresztül a feltétlen bizalomig. És mindezen érzéseket van, hogy egy ugyanazon ember váltja ki belőlem.... belőlünk. És ez szar. Ez már olyan sok és kellemetlen, hogy ide menekültem, ide, ahol mindent kiírhatok magamból, megírhatom mások szemszögén keresztül életem apró történéseit.